Valami új
Lassan véget ér 2011. Érdekes év volt sok szempontból, de leltárt nem tudok készíteni, talán jövőre.
Sok minden történt a legutolsó tartalmasabbnak mondható bejegyzés óta. Párcsere, esküvők (nem az enyém), babahírek, költözés (n+1-edszerre is), kiskutya a családba, soksok egyedüllét otthon, új munka, régi munka, iskolai nem-munka, közös születésnap, karácsony itthon.
Szeretném kialudni magam. Szeretném megírni a szakdolgozatom. Szeretnék tanítani. Szeretném, ha nem lennék itthon annyit egyedül.
Majd talán jövőre.
Szeretnék...
... egy könyvespolcot, ahol elfér minden könyvünk, és elé két fotelt egy kisasztallal.
Kvíz
Mivel a kvízcsináló folyamatosan elszáll ((ahelyett, hogy közölné, bocs, ne tegyél fel több, mint 10 kérdést, kivág a fenébe)), ide írom. Aztán lehet nekem küldeni a választ kisbuborékban vagy galambpostával, vagy ahogy tetszik. Kommentbe ne írjátok a tippeket, legyen játék mindenkinek. Utána elküldöm a válaszokat :D
Tehát....
Mennyire ismersz engem?
1. Miről / Kiről nem mesélt nekem a nagymamám?
a) A szekrényben lévő másik világról.
b) Tarzanról
c) Mary Poppinsról
d) Kanalas Gusztávról
2. Melyik az a zenekar, amelyiknek a koncertjére nem azért nem mentem el, mert nem értem rá?
a) Paddy and the Rats
b) Apocalyptica
c) Great Big Sea
d) Morcheeba
3. Hol töltöttem el először hosszabb időt külföldön, minimum egy ottalvással?
a) Finnország
b) Ausztria
c) Anglia
d) Szlovákia
4. Hol vannak még rokonaim?
a) Franciaországban
b) Ausztráliában
c) Kanadában
d) Nincsenek külföldi rokonaim.
5. Melyik a kedvenc testrészem magamon?
a) Az orrom
b) A fülem
c) a csuklóm
d) A kisujjam
6. Mi van a jogsival?
a) Próbáltam, de nem sikerült.
b) Van jogsim, csak autó nincs hozzá.
c) Nem próbáltam, de nem is akarok tudni vezetni.
d) Nem próbáltam, de szeretnék majd.
7. Mit csinál a család, ha összejön?
a) Veszekszik
b) Tévézik
c) Catanozik
d) Kínosakat hallgat.
8. Voltam / Leszek - e koszorúslány?
a) Nem voltam, és egyelőre nincs esküvő, ahol úgy tudom, én lennék.
b) Nem voltam még, de már megkértek rá.
c) Voltam már, de nincs kilátásban még egy alkalom.
d) Voltam már, és leszek is újra.
9. Hány fülbevalónak van helye a fülemben?
a) 0
b) 1
c) 2
d) 3
10. Mivel felesleges engem kínálni, mert úgyis nemet mondok rá?
a) Becherovka
b) Tequila
c) Vodka
d) Pálinka
11. Hány nyelvet tanultam életem során, az anyanyelvet nem számítva?
a) 3
b) 4
c) 5
d) 6
12. Milyen plüssállattal alszom együtt?
a) egy cápával
b) egy kacsával
c) egy kecskével
d) egy oroszlánnal
13. Kedvenc nass?
a) sárgarépa
b) pisztácia
c) popcorn
d) keksz
13+1. Hol laktam először?
a) Újpesten
b) Albertfalván
c) Szentendrén
d) Angyalföldön
itt a nyár...
én meg gürcölök, jó szokásomhoz híven. Csak már elegem van a sulitémából erre a félévre. Azt hiszem a nyelvviszga túl sokat kivett belőlem idegileg. Hiába van meg, azóta egy emberi roncs vagyok (noha USA töri 5-re javítva).
Ma volt monokini meg flekken tótfaflun, Zsani még mindig jófej. Ezer drukk neki holnapra, holnaputánra meg öcsinek. Legalább a hét végén ők már lazíthatnak.
Hívtak ál-lánybúcsúra péntekre Nyergesre. Még gondolkodom.
Ha esne, most könnyebb lenne.
Annavölgy
Tojás harminc lesz a jövő héten. Ezt megünenpelendő kitalálta a Niki öcsiékkel, hogy menjünk le Annavölgyre a Zsani szüleihez. Engem is meghívtak, ami könnyekig meghatott. És ez még csak a kezdet.
Először is "elraboltuk" a Tojit, autóba raktuk, és bekötött szemmel nekimentünk az útnak (a hosszas előkészületeket nem ecsetelem). Végül leértünk nem sokkal napnyugta után, de még sötétség előtt.
Gyerekek, ha már láttatok ilyen szépet, és megnyugtatót.....Most értem haza, és még mindig nem tértem magamhoz. Mi is van itt? Egy táborhely. A (H)Ősmagyar nomád tábor épül itt, kéremszépen, semmi beton, lehetőleg csak természetes anyagok. És ló, és kecske, és csirke, és jurta, és tűzfészek, és völgy, és erdő, erdő, erdő....Körös-körül csak erdő, és csend, éjjel meg csillagok.
Hát itt voltam én pihenni "vidéken". Felköszöntöttük Tojást, ettünk őzgulyást, sütöttem palacsintát, amit ma ettünk meg, voltunk a Crumerum fesztiválon Nyergesen, ahol lőttem íjjal a kicsikkel (én tanítottam lőni őket, érted...a nap vicce). De legalább megtanultam megfújni a kürtöt, szóval nagyon büszke vagyok magamra. És mindenki végtelenül kedves, semmi rohanás, semmi idegeskedés, semmi stressz 24 órán át. És persze se villany, se melegvíz, se angolvécé.
De MEGÉRTE!
És megyünk még. És ITT fogok pihenni végre vizsgák után. Két nap, és olyan szinten töltődöm fel fizikailag és spirituálisan, hogy azt nem lehet elmondani. Hihetetlen érzés ám belepottyanni egy családba, ahol előítéletektől mentesen (najó, max pozitív előítéletek, mert öcsémet imádják) befogadtak szőröstül-bőröstül. Úgy érzem rengeteget tanultam ez alatt a kicsit több, mint egy nap alatt, de rengeteg mindent tanulhatok még. Amikor bárki, aki szembejön, mosolyog, és meleg, barátságos kézfogás követi a bemutatást.
Elfáradtam. Kiszívott a nap. agyoncsíptek a szúnyogok. De ilyen felfrissült még soha nem voltam ilyen kevés alvás után.
Megyünk még. (Többek között biztosan ott leszek a Visegrédi palotajátékokon, a többit meg majd még meglátjuk...)
És akkor egy felhívás: óccsóért lehet mindezt kipróbálni, mármint a nomád stílust, jurtábanalvást, korabeli kaják evését, állatokat, stb stb....Akit érdekel, az szóljon. Esetleg szervezhetünk valamit közösen, ha van kedvetek.
Happy End.
Avagy a lovag legyőzte a háromfejű szörnyet, majd továbbindult az üveghegyhez.
Kicsit zsúfolt az életem a vizsgák miatt, mint rendesen, még folyik a szakmai gyakorlat is, és előttem a 2. szigorlat. Ha az is megvan, akkor abszolválunk nyelvészetből.
És megyek Turkuba augusztusban. Előtte itthon leszek anyunál, előtte Ausztirában leszünk anyósomékkal, előtte MTT tábor lesz, előtte dolgozom, de előtte jó lenne befejezni a vizsgaidőszakot.
Előtte jó lenne kialudni magam. Vagymi.
A lovag és a szörnyek
Élt egyszer régesrég egy lovag, aki el szeretett volna jutni az üvegpalotába, csakhogy ahhoz négy kapun kell átvágnia magát, és mindegyiket egy félelmetes szörnyeteg őrzi. Az első szörnyeteg hatalmas volt, erős, a lovag pedig még kezdő, de legyőzte a szörnyet, egy jó nagy adag szerencsével. Sokat tanult belőle, és megfogadta, hogy legközelebb jobban felkészül a harcra.
A második szörny egész aprócska volt, így őt csak betette egy dobozba, és néha kiveszi, hogy játsszanak egy kicsit. Sok idő eltelt a második kapu óta, és továbbra is remekül megértik egymást.
A harmadik szörny nagyon veszedelmes. Nem sokan képesek elsőre legyőzni, mert ehhez hatalmas tudás szükséges. A lovag már kétszer elesett, így tudta, nem hibázhat. Ám ezúttal talán a szerencse, talán a gyakorlat, talán valami más segítségével, de sikerült levágnia a szörny egyik fejét. Még van hátra kettő, de a szörny sokat gyengült, így a lovag magabiztosabban folytatja a harcot, és igyekszik levágni a másik két fejet.
Még egy szörny vár rá a Nagy Megmérettetés előtt. Vele egyszer véletlenül találkozott az erdőben, akkor csúnyán végezte. Még kétszer állhat ki vele küzdeni, de ezúttal már jobban fel tud készülni.
A rutin meg az évek, mi?
Reméljük, ennek a mesének is boldog vége lesz.
Azon töprengtem,....
... hogy miért van, hogy mindig azok sírnak a leghangosabban, hogy nekemnincssemmim, akik ha csak elböffentik magukat, hogy "akarom" (még csak véletlenül sem "szeretném"), máris minden az ülükbe hullik?
Halottak napja
Évek óta először voltam temetőben ilyentájt. Pedig a megyeriben ott van apu anyuja, de rá alig emlékszem. De most kimentünk az Évivel, és mi is még világosba indultunk, de közben ránk sötétedett, és el is tévedtünk akkor, de megtaláltuk azt a kijáratot, ahol bejöttünk. Közben fotóztam mécseseket a falon, teliholdat, és hangulatot. Eleinte nagyon furcsának találtam, mondtam magamnak, lehet, nem kéne, mert az milyen már. De nem bírtam megállni.
Régen mi is jártunk a temetőbe, de apuék válása óta csak apu szokott kimenni, mi nem. Most viszont kimentünk, és a mécsesekkel volt egy sajátos hangulata az egésznek. És itt voltak gyerekek is, akik szerintem marhára élvezték, hogy a leveleket arrébb terelgethetik. És voltak nagyon szép részek is. Viszont a bejáratnál nem volt az, mint otthon, virágüzletek tömege, csak kettő kicsi. Itt vagy ültetett virágok vannak, vagy fenyőágak és persze mécsesek. Vázában virágot nem is láttunk.
A kijáratnál az egyetlen "üzleties" dolog, amit láttunk, az a fánk és kávé/tea 2 euróért. Hát nem tudom. Mire átfagyva elértük a kijáratot, ez életmentő volt. Ráadásul zárt helyen fogyaszthattuk e, és felmelegedhettünk, mielőtt hazaindultunk. Arról nem is beszélve, hogy a "zsibvásár" részét halottak napjának itt tartották - itt beszélgettek az emberek, a sírok körül csendesebb volt (bár amekkora nagy volt a temető, csoda, hogy egyáltalán összetalálkoztak ott szomszédok...).
Szóval nagyon hangulatos volt, és nem az jött le, hogy álszentségből jönnek az emberek egy évben egyszer gyertyát gyújtani. Szerintem csak azért gyújtottak gyertyát, mert ilyenkor szokás. Ahogy májusban májusfát állítani. Nincs semmi plusz jelentőssége, csak így szokás. Az, hogy ilyenkor a temetőt ellepik a pislákoló fények, inkább segítség lehet azoknak, akik a közelmúltban veszítettek el valakit, hogy lássák, nincsenek egyedül ezzel a gonddal, még ha személyesen nem is beszéli meg a többi emberrel, akiket nem ismer. Csak látja, hogy a többi eltemetett is az élők része marad, és ilyenkor csak egy kicsit nagyobb visszhangot kap a dolog.
Nem tudom, érthető-e, amit írtam, eredetileg kommentnek szántam, de kicsit hosszú lett, és összevissza.
KÖMT
Szép volt, jó volt, sajnos csak ennyi volt. Nagyon fog hiányozni ez a négy nap, el tudtam volna viselni tovább is. Hálás vagyok, hogy lehettem kicsit vezető is, ez magamnak is jó teszt volt. Élveztem, hogy kipróbálhattam magam így is, és nagyon hálás vagyok a pozitív visszajelzésekért. Ez nagyon sokat jelent nekem, mert alapvetően Nektek, Értetek csináltam, és csak másodsorban magam miatt. Örül a szívem, hogy jól éreztétek magatokat, és hogy ehhez én is hozzá tudtam járulni. A bónusz az egészben az, hogy ez volt az ELSŐ olyan rendezvényem, ahol egy percig sem éreztem szomorúnak vagy magányosnak magam (kivéve a legvégén, amikor rádöbbentem, hogy alig maradtunk páran, mert mindenki hazament, de ez azt hiszem kikerülhetetlen, és szerencsére csak egy pillanatig tartott). Ezért különösen hálás vagyok Nektek. És még annyi minden másért is. De ezeket úgyis mindig mondom, mert szeretem, ha tudjátok, mit gondolok. Én is szeretem tudni, ti mit gondoltok, ezért mindig mondom, hogy nekem bármit meg lehet mondani a szemembe, nem fogok fejeket leharapni, sőt....csak segít átértékelni bizonyos dolgokat. Most viszont elmegyek aludni, reggel irány Turku. Telefonra SMS-t tudtok küldeni, de nem valószínű, hogy felveszem, vagy válaszolok rá, de ha hazajöttem, akkor majd lehet megint kommunikálni. Addigis legyetek jók, és vigyázzatok magatokra és egymásra. Szeretlek titeket.
iwiwen találtam
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk...
elmélkedések késő éjjel
Egy blogon elindult egy gondolatfolyam, és mások követték. Bennem is elindult valami.
Hála a rossz középiskolai környezetnek (nem igazán jöttünk ki ott a népekkel, no...), amikor lett egy barátom, akkor azt gondoltam, minden jó lesz. Egy darabig így is volt: egyre több és több embert sikerült a szívembe zárni, mert elfogadtak, és nem akartak megváltoztatni, de ami a legfontosabb: SOHA nem gúnyoltak ki. Legalábbis akkor ez volt a legfontosabb.
Aztán bizonyos okok miatt a társaság szétszéledt. A Legjobb Barátomnak, akárcsak nekem, arra volt igénye, hogy tartozzon valahova. Ami persze normális egy tinédzsernél, aki még javában keresi önmagát.
Találkoztunk is egy csomó emberrel, akik azért pár évvel idősebbek voltak. Na most ők huszonX, én meg csak tizenY. Hát, nem sokkal volt közös témánk, noha lehetett volna, hiszen egy adott téma szervezte a társaságot. A Legjobb Barátom nagyon megszerette őket. Én persze, mint idegenekkel, kicsit bizalmatlan voltam. No meg ő tudott velük beszélgetni, én pedig hirtelen nagyon butának kezdtem érezni magam. És nagyon rossz volt, mert így is maradt nagyon sokáig.
Közben eltelt hat év. A dolgok változgattak. De semmi nem változik meg teljesen. Noha lett megint jópár olyan ember, akiket sikerült a szívembe zárnom, soha nem éreztem magam a Társaság részének. Lustaságból, és egyéb okokból néha még mindig nem volt közös téma, mert én nem tudtam hozzászólni az övékhez. Ha meg mégis, akkor meg azért volt rossz érzésem, mert mintha a falnak beszéltem volna. Ez igen fájdalmas. Akkor már az is fontos kezdett lenni, hogy számítson, amit mondok. De még nagyon sokáig nem számított. Tudom, hogy ehhez hozzájárult a rémes stílusom is, de az is én voltam. És mivel valami belőlem tehetett a helyzetemről, el kellett gondolkodnom egy apróságról: tényleg elfogadtak volna? Tényleg befogadtak volna? Fájdalmas volt nézni, hogy a Legjobb Barátomat mindez nem zavarta, hiszen neki csak a társaság számított (ezzel persze nem azt mondom, hogy én nem, de azt igen, hogy nem a társaság részeként, csak mint különálló lény).
És hirtelen az egész helyzet olyan lett, mint amikor egy gyereknek meg akarsz tiltani valamit. Amíg tiltod, addig nagyon izgatja a fantáziáját. Aztán a tiltás megszűnik, és nem érdekes többé. Amíg valaki ugrik arra, hogy hecceled, addig érdekes. Utána pedig továbblépsz, és kommunikálni fogtok. Én úgy éreztem, hogy azzal, hogy nem hallgatnak meg, és hogy kimutatom, hogy ez engem bánt - nem fogok kikerülni a helyzetből. De hogy az ördögbe titkoljak valamit, ami ennyire kihat rám? Ilyenkor mindig sírhatnékom volt.
Azokkal, akiket megszerettem, szívesen beszélgettem bármikor, és nagyon remélem, hogy tudják a mai napig, hogy nem kapcsolom ki soha a telefonom. Maximum csak nem ébredek fel rá.
De most nem erről akartam beszélni.
A hat évből egyet távol töltöttem ezektől az emberektől. Egyfolytában online voltam, mert azért néha jó lett volna olyanokkal társalogni, akikkel nem kell a "sziatégedhogyhívnakhonnanjöttélésmittanulsz" kötelező kört lefutni. Én bárkinek szívesen meséltem az élményeimről, és vártam, hogy majd jönnek a kommentek a blogra.
Miért kell mindig valami botrányos témába fogni, hogy reakció legyen rá? Én a magam részéről azért írok blogot, és azért olyan keveset bele, hogy akit érdekel a többi, az kezdeményezzen velem beszélgetést. Nem harapok. Komolyan.
Szóval...a kommentek jöttek, de sokkal kevesebb, mint vártam, az MSN pedig többnyire két embertől villogott. Persze, ha nyitottam valakire, akkor meg nem tudtam, mit mondjak, mert nem kezdhettem úgy, hogy a nyakába zúdítom az élményeimet....
De most nem erről akartam beszélni.
Amikor visszajöttem, mindenki örült. Amikor elmondtam, hogy ez csak ideiglenes állapot, vagy szomorkodni kezdtek, vagy sok szerencsét kívántak. Mindkettő kedves, baráti gesztus, de az utóbbinak mégis mindig jobban örültem. Miért? Mert velem örült, és nem a maga helyzetét siratta, hogy ótejóég nem leszek karnyújtásnyira. Furcsa dolog ez.
A másik. Megváltoztam. Tudom, és mások is mondják. Én is észrevettem. És ez még mindig csak a folyamat eleje. Túl az Első Nagy Kalandon persze ez normális. És még sok ilyen lesz, legalábbis remélem. Illetve nem is...már NEM csak REMÉLEM. Már TESZEK is érte. Mert ha mást nem is, ezt megtanultam: tenni kell, vagy nem lesz semmi.
Elegem lett abból, hogy csak sodródom az árral. Rengeteg időm volt gondolkodni. És most nekem így jó. Most eljutottam oda, hogy az én sorsom én fogom alakítani, és hálás vagyok azoknak, akik velem örülnek. Ez az én önzőségem. Cserébe én is veletek tudok majd örülni, ha úgy adódik. De nem fog többet befolyásolni, hogy ki mit gondol vagy mond velem kapcsolatban.
És a Társaság? Nos, úgy érzem elvesztettem a lelkesedésemet és a motivációmat, hogy azért küzdjek, hogy elfogadjanak azok, akik ezt nem tették meg eddig. Ez nem jelenti azt, hogy kizárom őket az életemből, és nem szólok hozzájuk, neeem. Ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban a Társasághoz való tartozni akarásom elvesztette a jelentősségét, és nem fogok versenybe szállni a "Nekem Van A Legtöbb Barátom Facebook-on" rangért. Nem akarok _A_ Társasághoz tartozni, legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Ha kéritek, segítek. Ha kellek, megtaláltok. A számom évek óta nem változott. MSN címem mindig csak egy volt, és sohasem titkos. Ha innál egy kávét, csörögj rám, hétvégén itthon vagyok. Jöhetsz bármikor.
De soha többet nem fogok csápolni az első sorban. Inkább önmegvalósítok. Azt hiszem, időszerű már.
mogy
Ui: Nem, nem vagyok depressziós. Csak megváltoztak a preferenciák.
fél év sok....
Voltam edzésen. Kb fél év kihagyás után. És most nagyon elfáradtam. Tibi bá azt mondta, azért látszik, hogy sok minden megmaradt a kihagyás ellenére. Ami jó. Egy-két dolgot meg tudtam csinálni, de néhány alap dolog mintha hiányzott volna (azért az alaplépéseket elrontani kicsit gáz, no). De majd belejövök. De most megyek aludni.sörtúra és egyebek
Csaba elvállalta, hogy bevezet az igazi sörözés rejtelmeibe. A múlt héten a Carlsberget kóstoltuk meg, ma a Kozelt. Egyelőre az előző jobban bejött, valószínűleg azért, mert kicsit édeskésebb.
Különben dolgozom, holnap először megyek edzésre, suli van ezerrel, hajtás meg minden. Csütörtökön kiselőadok meg vizsgázom, holnap finnre még házival lógok.
Az élet zajlik, voltam rendezvényen Kiskunhalason szombaton, emberemnek írtam SMS-t tegnap, de lassan egy hete nem hallottam felőle. Csaba szerint kapcsolatfüggő vagyok (mondom tudom, azt mondta, az jó, ha tudom, és elfogadom, akkor legalább tisztában vagyok az igényeimmel ilyen téren), és hogy nem vagyok szerelmes. (merthogy hiányzik az az aurám, ami akkor szokott lenni, amikor de - és persze megint igaza van).
Szóval az élet zajlik, kicsit lestrapálva érzem magam, álmos is vagyok sokat, bár az órákon alvás ideje még nem jött el. A Hétvége pedig szent.
Ja, és egy csomó fölösleges dolgot elhagytam, mint pl. a filmnézés, álmodozás. Helyette a buszontanulás és a kötelező-olvasás került fel a listára.
És most figyeljetek, mert olyat mondok, mint még sosem: A VIZSGAIDŐSZAKOMAT AKAROOOOM!!!! (mind a kemény 5 db vizsgámmal)
a morva életbe már....
Kaptam választ a tanszékvezetőtől. Háttőőő...."Rengeteg tárgyat felvehet" Aha, persze. Már ha meg tudnám oldani. Az egyik lehetőség szerda délben a BME épületében. Kár, hogy 13:50től finn órám van a deákon, és nincs kedvem minden szerdán futni a villamos után, hogy le ne késsem. Drága volt no. A másik opció egy másik tárgyra a péntek 10 óra, ami - mit tesz isten - ugyanakkor van, mint az ókor filozófia, tehát ugrott. Aztán van valami szeminárium péntek kettőre, csak nem vili, hogy helyileg hol. Talán ez az egyetlen, amit fel tudok venni, ha végre bekerül a Neptunba. Van csütörtökönként fél 1-től egy olvasószeminárium. Nem lenne rosz, végülis ketőkor vége, amikor kezdődik a kövi óra. Aha. Csak az előbbi a Hősök terénél, az utóbbi meg Csabán. ja, meg felvehetek egy tárgyat, amit már elvégeztem, mert hirdetik órátlan tanegységben. Legalább kijavítom a kettesem...... Szakmai gyakorlat? hát hóóógyne...Szótári osztály...foggalmam sincs, mi lehet, de biztos érdekes. Csak most már dolgozom is, szóval konyec. Most írtam egy szép, szívhez szóló levelet, talán meghallgatásra talál. Vagy nem, és bemutatnak nekem. Life suxx Ja, voltam melózni. Nem rossz, kicsit fárasztó, és fáj a fejem a monitortól. De a társaság jó. Megyek is aludni, holnap nem lesz könnyű napom...nyűűűűűű
Nem vagyok jól. Lehet, hogy beteg leszek?
Tegnap felmondtam a munkahelyemen. Igazi megkönnyebbülés volt. Hétfőn kezdek a másikon, ez ilyen telefonos izé. 12 óra munka egy héten, és 600Ft óránként. Suli mellett tök okés lesz remélem.
Most persze tanulni kéne, ehelyett itt szenvedek reggel óta. Néha éhes vagyok, de nem kívánok semmi olyasmit, ami itthon van, most meg addig vártam, hogy megint esetlenkedni kezdek, mint általában, ha nem eszem rendesen. Szóval magamba gyűrtem két szelet májkrémes kenyeret meg némi salátát, és most úgy érzem magam, mint aki egy hétfogásos lakomán van túl.
Megvettem a repjegyet Stockholmba. Háttőőő....30 ezer oda-vissza. Jó, hogy eredetileg 8-cal számoltam, de a 4000Ft-os jegyek mára elfogytak. Szóval 30 a repcsi, és még hajójegy is kell. De legalább nem 80...és legközelebb nem várok ennyit. Ez volt a tanulópénz.
És elfüstölt a mosógép is. Kicsit megijedtem, hogy a lakás is leég, de csak büdös volt és füstölt. Felhívtam a szerelőt, holnap jön. Vagy 9, vagy 18 ezer lesz, attól függően, pontosan mi égett el. De kicseréli, azt mondta. Kedves volt a telefonban a pasi, ha élőben is szimpi, akkor megtartom mosógépszerelőnek. Bár másikat nem ismerek, és a kisokosban csak ő hirdetett, szóval kizárásos alapon őt fogom hívni, ha szar van.
Alyr volt itt, de már elment, most meg lóg az eső lába, és én meg azt fontolgatom, hogy lemegyek edzésre. Ehelyett a lustaságomat "tanulnom kell" replikával álcázom. Hiányzik a mozgás. Össze kéne kaparnom magam. Remélem, ez tényleg nembetegség. Úgy érzem magam, mint a mosott szar.
tanulásféle
USA törit tanulok (illetve kellene), és ebből beugrott egy videó, illetve kettő. Az egyikben az összes államot sorolják fel a fővárosaikkal, a másikban pedig az elnököket Washingtontól Clintonig.
Még Madison-hoz tartozik az 1812-es háború, amiről más vonatkozásban találtam egy igen érdekes nótát, kanadai szemszögből, az Arrogant Worms előadásában (ugye ez az a háború, amikor Washington leégett, miután az amcsik azt hitték, le tudják győzni a Briteket a tengeren, csak ugye Kanada akkor még az angoloké volt):
És a bónusz: a világ országai, ezúttal magyarul :)
kommentek
A freeblogon most szúrtam ki, hogy volt pár elveszett komment, ami moderálásra várt. Engedélyeztem őket, reagoltam is rájuk, valami eltoszódott a beállításban. Elnézést érte, többet nem fordul elő. Ja, és most már rögtön emilt is kapok ha valaki kommentel, szóval semmit nem fogok szó nélkül hagyni.
munkamunka
Azt hiszem nem fogom sokáig bírni idegekkel a főnököm. Megaláz folyamatosan, parancsolgat, leidiótáz (és tényleg), és még másnap is idegesít, hogy hogy lehetek ennyire béna, és előre görcsöl a gyomrom, ha arra gondolok, hogy dolgozni kell mennem. Sajnálom, de ez nem nekem való. Még maradok, amíg találnak valakit, de majd megmondom, hogy siessenek. Amúgy a november elsejét megkaptam volna, mert ugye csütörtökön megyek be melózni a Móni helyett, és azt mondta, hogy elvállalja az elsejét, ha van munka. De azon is elgondolkodtam, hogy nem 27-én mennék ki, hanem előtte csütörtökön, akkorra is van olcsó jegy, megfelelő időpontban. Még eldöntöm. Amúgy augusztus 20-án is dolgoztak, szerintem simán nyitva lennének 1-jén is.
Reggel beregisztráltam egy diákszövetkezet honlapjára, és délután be is hívtak dolgozni. Holnap megyek megbeszélésre. Nem bonyolult, telefonos munka, régi ügyfeleknek kell valami új akciót elmesélni. Az órabér megvan, heti 12 óra, és nem hétvége, és finn előtt meg után le is tudom majd. Szóval nekem jó. És nuku stressz, nem lopnak meg, és miegyéb. Jó, lehet, hogy lehülyéznek az elején, de bele fogok tanulni. Beszélni meg tudok. Azt hiszem. Munka meg kell, mert amit apu ad az kevéske....Most még jó, mert van tartalékom, de mi van, ha elfogy?
Ja, most vizsgára készülök, és mgé a könyv felénél se tartok, és nem fog az agyam. Bajban leszek, nem is kicsit. Nomeg a repjegyet is el kell intézni kifele. Az utazás öszesen 30000Ft plusz kaja meg költőpénz, de arra van a finn számlám. De arról csak annyit akarok költeni, amennyit muszáj.
Fasza, már most görcsben van a gyomrom, hogy csütörtökön meló van, és még a vizsga is a nyakamon van. Nem vagyok jól.
Nem lehet aludni október végéig?
délre várva
Akkor lesz ugyanis tárgyfelvétel. A NEPTUNban benne vagyok, ha nem hagyom ott, remélhetőleg nem két perccel dél előtt fog ledobni, mondván túl régóta vagyok fenn. Ezzel kapcsolatban jó hír, hogy mégis hirdettek Proficiency-t, vagyis ha most sikerül megcsinálnom ebben a félévben, köv félévben felvehetem a szakmódszertan 2-t, és akkor marad a másfél éves csúszás, és nem nő meg kettőre.
Rengeteg minden történt velem különben. Beköltöztem, és szeretem a szobám. Képeket láttok lentebb, azóta bekerült az ágy alát egy háromfiókos szekrény (pont befért, jeee), aztán 2 ilyen, meg 2 ilyen doboz, meg a bőrönd, ugye. Ezer hála és köszönet Beusnak, akitől a dobozokat kaptam :)
A kedves lakótársaimat imádom, de azt hiszem, túl sokat veszekszem velük, mert nagyon rendetlenek. Arra magasról teszek, hogy a szobájukban mi van, ha tudnak kupiban élni, Ámen, de a közös helyiségekre nem ártana jobban odafigyelni. A konyha rendszerint olyan, mint egy csatatér, és valami rohad a fürdőben (vizes rohadás). A múltkor kiganéztam a konyha egy részét, és sulikezdésig végig fogok menni a közös szobákon. Nem szeretek emiatt veszekedni, de egyszerűen nem értem, hogy felnőtt emberek hogy képesek ekkora koszban élni. Mert a kupi még hagyján (bár önmagában az is elég gáz, ha nem férek oda elmosogatni a saját dolgaim, mert a mosogatóból szinte kifolyik a mosatlan), de sajna rendszerint kosz is van. Szerintem tök kínos. Nem, nem vagyok se rend-, se tisztaságmániás. De egyszerűen van egy határ...
Kedves lakótársaim: ez nem ellenetek van, csak a rendetlenségetek ellen. Az előző két lakót lehet, hogy nem zavarta, de engem igen. És nem kell sok, csak kicsi odafigyelés, és nyista kifogás. Mert abból is sok van. Én is erőt veszek magamon, akkor másnak is mennie kell.
Aztán elkezdődtek a finn órák. Mirranddal beiratkoztunk a Katedrához, tegnap kiderült, hogy még egész sok mindenre emlékszem, Mirrand meg folyton lestréberez ezért. :) A tanárnő? Nos igen érdekes. Tegyük fel, hogy meg tudtam figyelni, hogy a diákom nagyon odafigyel órán, és úgy alakul, hogy egy egyszerű mondatot kell lefordítania. És akkor csak ül és néz. Hülyén éreztem magam, amikor végül én vezettem rá Mirrandot, hogy hogy kéne, mert tudom, hogy tudta, csak összerakni nem ment (mondtam neki, hogy most tedd oda az alanyt, aztán az állítmányt, végül a tárgyat - és tudta). Azt hittem ez a tanár dolga? Mindegy.
Aztán átjöttünk hozzánk, ahol megírtuk a leckét, és kitaláltuk, hogy ha már 4-től fél 6-ig tartanak az órák, akkor majd minden nap így csináljuk: ott, frissiben összedobjuk, és akkor meg is van. Mondtam, hogy nem tudok mindent, de sok mindent könnyebben megértek a nyelvészeti előtanulmányok miatt (komolyan), és ha nem is tudom, de értem, és akkor el tudom magyarázni. És most, az elején tudok segíteni is. Alig várom a folytatást.
Szombaton voltam nagyikánál, mert úgy volt, hogy vasárnap dolgozom, és nem fogok tudni menni a családi banzájra. Más kérdés, hogy reggel hívott a Barbi, hogy ha esik, nem nyitunk ki. Egész nap lógott az eső lába, de nem esett, szóval bűntudatom lett, hogy végül nem nyitottam ki, de ez van, legyenek határozottabbak. Szentendréről mindkét alkalommal hoztam haza soksok finomságot: aprósütit, munffint, meggylevest, tiramisut, meg sülthusit, krokettet, anyutól bográcsos gulyáslevest, szóval el vagyok látva kajával rendesen :)
A másik, amint eltöprengtem, hogy vissza kéne menni edzésre. Vagy ma, vagy a jövő héten. A jövő hét azért jó, mert az már szeptember, és tuti van edzés. Az új helyet még nem láttam, de a Blahánál van, és azt hiszem kiszúrtam már a bejáratot. Majd felhívok valakit az időpontok miatt. Kell vennem egy bokkent, mert a régi...szóval...a nem-használat miatt kissé elgörbült. És az nem vicces.
Apu a múltkor feltette a kérdést, hogy akkor én jövőre akarok menni síelni? Mondom, ha hívnak, akkor valószínűleg igen. Majd beszélek a Nándival erről (ő az, aki ígért nekem Kaméleont meg Igazságosztót meg még valamit, meg anno hívott síelni, csak Turkuból Franciaország kissé messze van). De mivel most itthon vagyok, illetve majd február tájékán is itthon leszek, sanszos, hogy ha van rá keret, akkor megyek. Márpedig, ha apu lassan megadogatja a tartozását, akkor lesz rá.
Ja, 20-án voltunk a Fortuna hajón tűzijátékot nézni. Jól éreztem magam, bár a kaja inkább gyerekadag méretű volt. Még "jó", hogy a Niki tévedésből kihozott egy görögsalit, na azzal jól laktam. Bár ki kellett köpködni belőle az olívabogyókat - ennek persze apu nagyon örült, mert az ő tányérjában landoltak. Meg találkoztam a Bécivel is, most van új barátnője, akibe azt mondja, szerelmes, és hogy ez tök jó. Én meg örültem neki :)
Terveim szerint az őszi szünetben visszanézek Turkuba. Azt hiszem, veszek egy bokkent kinn :) Néztem olcsó repjegyet, meg hajót, meg mindent, és elvileg 30 000 Ft-ból megvan az oda-vissza utazás mindenestől. Ja, még ki kell váltani a nemzetközi diákot, aztán repjegy meg hajójegy foglalás, és csókolom. Szállást majd intézek, egyik ismerősöm is kinn van most, de hát Emberemhez is mehetek, de erről még beszélek vele. Félek, az lesz belőle, hogy csak a cuccaimért megyek :( ha nem keresem, nem keres, és még én vagyok a hibás, és most nagyon nem tudom, mi van. Azt hiszem, ha felvettem a tárgyaim, felhívom, és beszélek vele. Ja, a kiutazással kapcsolatban még necces kérdés, hogy a november 1-jei vasárnapot megkapom-e a főnökömtől szabadnapnak. Ok, hogy csak vasárnaponként dolgozom, de így kinn tudnék lenni egy egész hétig. Majd október elején bedobom neki, és ledumálom a Barbival, hogy egy péntekre elcserélem a dolgot.
Most más nem jut eszembe, mi minden történt, szóval megyek vissza stresszelni a Neptunhoz.
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2011. december
- 2011. március
- 2010. szeptember
- 2010. június
- 2010. május
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Szeretnék..., mogyocska: nyelviskolákban tuti vannak svédórák, a katedránál egész biztos. ezen kívül,... »
- Szeretnék..., Gammabagoly: Hali! Hát igazán kár, de azért ami megvan, az is... »
- Szeretnék..., mogyocska: Szia! A svéd nyelvleckét csak elkezdtem, amikor anno elkezdtem svédül... »
- Szeretnék..., Gammabagoly: Bocsánat, hogy ide "köpök", de minthogy e-mail címet nem adtál... »
- Happy End., mogyocska: Rajta leszek. :))) »
Kategóriák
- Aikido (5)
- Egyetem (27)
- Emtété (11)
- ERASMUS (7)
- gondolatfolyam (3)
- Helyzetjelentés (12)
- iwiw (16)
- Játékterem (8)
- Mókásságok (15)
- Nyavajgó (9)
- olvasónapló (1)
- Szívem csücskei (10)
- Szórakoztatóipar (14)
- Szüttyögő (66)
Linkek
